Izzadságos holland történelemírás

Hollandia számára három az igazság, Uruguaynak a kisdöntő marad.

A 19. labdarúgó világbajnokság első elődöntője előtt az volt a kérdés, hogy Hollandia vagy Uruguay jut be harmadik alkalommal a fináléba. A két válogatott között az volt a cseppet sem elhanyagolható különbség, hogy amíg a dél-amerikaiak 1930-ban és 1950-ben elhódították a trófeát, addig az európaiak 1974-ban és 1978-ban egyaránt elbukták a döntőt. Az utolsó fél órára felpörgő találkozó után aztán eldőlt, hogy Hollandia lesz ott a johannesburgi döntőbe. A németalföldiek ezzel történelmet írtak Európa számára: mivel a másik ágon Spanyolország vagy Németország jut a döntőbe, így biztosan európai csapat nyeri tornát. Márpedig európai gárda eddig csak az öreg kontinensen tudott diadalmaskodni.

Maga a találkozó, a viszonylag sok gól ellenére, sokáig nem hozott különösebb izgalmakat, még akkor sem, hogy a 4. percben Muslera kapus hibája után Kuyt közel került a gólszerzéshez, két minutummal később pedig Alvaro Perreira egy cseppet sem veszélytelen, 50 méteres lövéssel próbálkozott. Összességében azonban elmondható, hogy az első negyed órában inkább Uruguay volt aktívabb, még akkor is, ha ez helyzetben nem nyilvánult meg. A 18. percben aztán, teljesen váratlanul, mégis Hollandia szerzett vezetést, amikor van Bronckhorst 30 méteres lövése utat talált a dél-amerikai kapuba. Az idei vébé talán legnagyobb gója volt...

A meccs azonban sajnos ettől sem élénkült meg, bár Uruguay nagyobb erőket mozgósított a gólszerzésért, de Caceres lövését de Zeeuw arccal blokkolta. A 40. percben aztán mégis kiegyenlítettek a dél-amerikaiak, kellett azonban ehhez Steckelenburg kapus hibája is, aki, akárcsak egy körrel korábban a ghánai Kingson, képtelen volt hárítani Forlan középre tartó 23 méteres lövését. Sőt, az Atletico Madrid csatára közel állt a vezetés megszerzéséhez is, ám szabadrúgását az Ajax hálóőre ezúttal hatástalanítani tudta.

A szünetben a hollandok pályára küldték van der Vaartot is (a védekező középpályás de Zeeuw helyett), akinek segítségével átvették ugyan a kezdeményezést, de Boulahrouz hibája valamint Forlan szabadrúgása után továbbra is Uruguay maradt veszélyesebb. Aztán, akárcsak az első félidőben, Hollandia ismét talált egy gólt: a 70. percben Sneijder tekerése talált utat a kapuba. Tegyük gyorsan hozzá, a labdába a lesen álló van Persie is megpróbált beleérni, így Irmatov játékvezetőnek érvénytelenítenie kellett volna a találatot.

Nem volt azonban kifogásolni való három perccel később az oranje újabb támadásában, amikor Kuyt beadása után Robben megelőzte védőjét és a kapuba fejelt. Érdekesség, hogy a hollandok valamennyi gólja előtt a labda érintette a kapufát is...

A hátra lévő időben Uruguay kétségbeesett kísérleteket tett az egyenlítésért, ám ennek következtében inkább a hollandok voltak veszélyesebbek, de több ígéretes kontrát is elkönnyelműsködtek, a legnagyobb ziccert Robben hagyta ki, aki már csak Muslerával nézett farkasszemet. Erre aztán majdnem ráfáztak van Marwijck tanítványai, mivel a 90. percben Maxi Pereira egy szép, 18 méteres lövéssel egy gólra csökkentette csapata hátrányát. Amit aztán majdnem ledolgoztak a ráadás perceiben, ám a holland védők többször is blokkolni tudtak.

Hollandia tehát 32 év után ismét bejut a döntőbe és ezúttal méltán bizakodhat, akár a németek, akár a spanyolok lesznek az ellenfeleik: az előző két alkalommal ugyanis egyaránt a rendező ország válogatottjától kapott ki az oranje. Igaz, ez 1974-ben pont Németország volt.

Hollandia - Uruguay 3-2
gólok: van Bronckhorst (18). Sneijder (70.), Robben (73.), illetve Forlan (40.), Maxi Pereira (90.)
Hollandia: Stekelenburg - Boulahrouz, Heitinga, Mathijsen, van Bronckhorst - van Bommel, de Zeeuw (van der Vaart, a szünetben) - Kuyt, Sneijder, Robben (Elia, 90.) - van Persie
Uruguay: Muslera - M. Pereira, Godin, Victorino, Caceres - Perez, Gargano, Arevalo, A. Pereira (Abreu, 78.) - Cavani, Forlán (S. Fernandez, 84.)